ZÚGÓ
ZÚGÓ, ZUGÓ, (1), (zu-og-ó) mn. és fn. tt. zúgó-t. 1) Általán, ami zúg. Zúgó viz, tenger, szél. Zúgó malom. Zúgó fülek. Zúgó népsokaság. „Zúgó pergetyű, játékeszköz.“ (Szabó D.) 2) Tavak, folyók stb. partján, vagy töltésén, vagy gátján csinált, s fölvonókapuval ellátott rés, nyilás, melyen a vizet kiereszteni, csapolni lehet. Szabó D. szerént megrekesztett víznek, halastónak kifolyó torka. Zúgója a tónak. V. ö. ZSILIP.
