ZÚDÍT
ZÚDÍT, ZUDIT, (zú-d-ít v. zúg-ít) áth. m. zúdít-ott, par. ~s. 1) Eszközli, okozza, hogy valami zúg, nevezetesen az erősen toluló víznek vagy levegőnek azaz szélnek szabad rést nyit, hogy zúgva áttör rajta. A szél is zúdítja az erdőt, vizet, midőn erősen neki rohan. „Lezúdittom a követ a hegyről.“ (Szabó D.). 2) Valamely emberi sokaságot felindít, fölingerel, lázít, izgat, hogy haragját, elégületlenségét stb. zúgás, erős zsibongás által nyilvánitsa. Fölzúdítani a népet. Az egész várost ellenem zúdította. „Neki zúdittom az ostromnak a vitézeket.“ (Szabó D.). Igekötőkkel: bezúdít, fölzúdít, kizúdit, öszvezúdit, át- v. általzúdít.
