ZÖKÖGTET
ZÖKÖGTET, (zök-ög-tet) mivelt. m. zökögtet-tem, ~tél, ~ětt, par. zökögtess. Eszközli, vagy okozza, hogy a szekér zökög, s illetőleg, hogy ami rajta van, megrázkódik. A roszul hajtó kocsis a szekeret, ez pedig a rajta ülőt zökögteti. Lágyabban: zötyögtet. V. ö. ZÖKÖG.
