ZÖKKENT
ZÖKKENT, (zökk-en-t) áth. m. zökkent-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Eszközli, okozza, hogy a szekér zökken, s illetőleg, aki vagy ami rajta van, szintén megrázkódik. A vigyázatlan kocsis megzökkenti a szekeret. Mély hangon: zokkant. „És mind keresztfástul oly igen zokkanták az verembe.“ (Régi magy. Passio. Told y F. kiadása 228. 1.).
