ZIHÁL
ZIHÁL (zih-ál) önh. m. zihál-t. Szegedi, göcseji, Balaton melléki szó. Elfáradás után, vagy tüdőbajban szenvedvén nehezen, szakadozva fúj, libeg, hallatszólag lélekzik. Zihál a kehes ló, a rosz tüdejü ember. Gyöke a természeti hangot utánzó zih, még pedig különösen kiemelendő a h lehelési hang, mint lih-(ěg), pih-(ěg), leh-(el), köh-(ög), keh(ěs) gyökökben is.
