ZAGYVA. (1)
ZAGYVA. (1) fn. és mn. tt. zagyvát. 1) Molnár A. érteményezése szerént, szittyó, vagy sásos fű, és Szabó Dávidé szeréNt is császta, bozót, káka v. szittyó; sásas hely. Némelyek véleménye szerént, nem egyéb, mint a szittyó módosúlata, mintha volna szityva, szatyva, s rokona a szittyóból kötött szatyor, és a sáshoz alakra hasonló, galandot jelentő szatying. A szittyó, csuhu v. suhu és sás szók valószinűen sziszegö, suhogó tulajdonságuktól kapták neveiket. 2) Mennyiben a szittyós, sásos, csuhus lápok vize zavaros, mocskos szokott lenni, innen zagyva különösen a Balaton mellékén jelent öszvekevert, zavart, tisztátalan, mocskos folyadékot, levet, italt stb., mely zagyvalék származékában szokottabb. Szabó Dávid másik értelmezése szerént elegy-belegy, elegyes, vegyes. Zagyva (v. zagyvalék) bor, ser. Zagyva-leves. E tulajdonságból érteményezhető a Zagyva folyó neve is.
Képeztetésre hasonlók hozzá: Kotyva, golyva, mogorva, pányva, báva, dudva; s némely folyók nevei, mint Bitva, Zzitva, Ikva, Boldva, Romva stb. Ezen folyó nevekre vonatkozva Bopp Ferencznél találjuk e következőket: „Góth ahva = flumen, régi német aha, affa az összetett szók végén; szanszkrit nyelven ap, latinul: aqua (mutatâ labiali in gutturalem).“ Megjegyzendő, hogy a szanszkrit ap szóval rokon a magyar hab.
