ZÁDOR, (1)
ZÁDOR, (1) mn. tt. zádor-t, tb. ~ok. A székelyeknél: zándor, zándori, zándor-ember = minden semmiségért ingerkedő, czivódó, háborgó. Innen zándorodik haragra lobban, mordúl. Essze (össze) zándorodtak = összevesztek; zándorog háborog, veszekedik. (Kriza J.). Magyar elemzéssel a zaj szótól származtatható, melytől d képzővel zaj-d-it, és zaj-d-ul is eredtek; tehát zádor v. zándor annyi volna, mint zajd-or = zajdító, zajt okozó, vagyis czivódó. Képeztetésre egyezik a szintén kedélyállapotra vonatkozó bátor, fondor, komor, kajtor, sündör melléknevekkel.
Azonban mongolul zangdur v. dzangdur igetörzs am. haragosan fenyeget, haragosan kiált, (im Zorne drohen, eine drohende Bewegung machen, menacer, crier de colère, être en colère, être irrité), ennek ismét törzse: zangda v. dzangda (aufschreien laut schelten, blâmer, gronder stb.). Miklosich szerént szerbül zadoricza = jurgium.
