ZABOLÁZ
ZABOLÁZ, (zabola-az) áth. m. zaboláz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Zabolával fölszerel; kantároz; fékez; néha. zabláz. Paripát nyergelni, és zabolázni v. zablázni. Átv. fegyelem, fenyiték alá fog; valakinek daczos, makranczos indulatát megtöri; kicsapongás, kihágása kirúgás ellen korlátoz. Szilaj ifjút, rosz indulatot zabolázni, megzabolázni. Ezen érteményben nem szokás mondani: zabláz, vagyis a lóról mindkét félekép mondhatni: zabolázni v. zablázni, de az emberről csak zabolázni, zabolán tartani, zabolátlan, fiú, nem: zablátlan; zabolátlanság, nem: zablátlanság; zabolátlanul élni, nem: zablátlanul. V. ö. ZABOLA.
