VONTATÓ
VONTATÓ, (von-tat-ó) fn. és mn. tt. vontató-t 1) Vizi vagy szárazföldi fuvaros, ki bizonyos bérért határozott távolságra hajót vagy előfogatként szekeret vontat. Dunaföldvári, révkomáromi vontatók. 2) Ami által valamit vontatnak, s ez érteményben a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Vontatóló, mely hajót vagy előfogatul szekeret húz. Vontatókötél, alattság. Vontatóhajó oly gőzös, mely más hajókat von maga után. 3) Kaptató hely, hágó, melyen vontatót kell használni.
