VONT
VONT, (von-t) mn. tt. vont-at. Eredetileg a von igének részesülője, s annak különféle érteményeiben használtatik. V. ö. VON. Vont kard, melyet hüvelyéből kirántottak. Magasra vont sátor. Vont arany, ezüst, melyet húzva kinyujtottak. Igekötőkkel: bevont, fölvont, levont, elvont, szétvont, összevont, kivont, megvont.
