VONÍTÁS
VONÍTÁS, VONITÁS, (von-ít-ás) fn. tt. vonítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valaki ütés által vonit; ráütés; ráhuzás. 2) A vállnak megrántása, fölhuzása, Átv. vállvonítással fogadni valamit, vállvonítással felelni, azaz, hallgatni, a dologgal nem gondolni. 3) Az ebnek félénk, siralmas kiáltása. V. ö. VONÍT.
