VÖLGYEL
VÖLGYEL, (völgy-el) áth. m. völggel-t. Valamely szilárd lapos testen, p. deszkán, lemezen, barázdanemű mélyedést váj, mint a sindelyek egyik szélén tenni szokás. Általán völgyelni szoktak az asztalosok, bodnárok, s egyéb famívesek. Szélesb ért. völgyhöz hasonló barázdát ás, váj, túr a földön, p. az eső.
