VŐLGY
VŐLGY, VÖLGY, (1) fn. tt. völgy-et, harm. szr. ~e. Általán, hegyek, vagy magaslatok között fekvő alacson hely, tájék, mélyedés. Széles, keskeny, kies, termékeny völgy. Hegyvölgy, görbeország. Völgynek lassan, a hegy maga tanít. (Km.). Hegyenvölgyön lakadalom (km.), határtalan, kicsapongó vigadozás, dínomdánom. Különösen hegyek közt, akár közelebb, akár távolabb állnak azok egymáshoz, elvonuló mélyedés, melyen valamely folyó fut végig. Vág völgye. Nyitra völgye. Garan völgye. Hernád völgye. Sajó völgye. Tisza völgye. Szamos völgye. Maros völgye stb. Átv. völgyhöz hasonló barázdanemű mélyedés, vagy vájadék. V. ö. VÖLGYEL.
A völgynek egyik lényeges jegye, vagy tulajdonsága, hogy két magaslat között fekszik, s azokat egymástól elválasztja; a másik pedig mélyedő alacsonyság. Ha alapfogalomul az első tulajdonságot veszszük, rokon azon vál, fél gyökökhöz, melyek választásra, felezésre vonatkoznak, miszerént vőlgy annyi volna mint váladék, azaz választó mélység, vagy hely, s egyeznének vele a latin vello, divello, vallis, és a magyar valag (Lugossy J.) Ha pedig alacson fekvését veszszük tekintetbe, azt vélhetnők, hogy gyöke al, melyből lett algy, előtéttel valgy magas hangon: völgy. Ily fogalmi viszony van a szláv dole (alá) és dol, dolina (völgy) között. A gy, valamint igen sok szavainkban, itt is lágyított d-nek vehető, pl. ezekben térgy, szelígy (tájdivatosan), Somogy, Almágy, Szilvágy stb. Egyébiránt hasonló hozzá a mandsu vala (niederer Platz; unten). Budenz J. hasonlitásai: a finn orko rétnek mélyedése; észt org völgy; lív urga patak; folyó vízzel való völgy (Niederung). – Megjegyzendő hogy Pázmány Péter Préd. 507. lapon mondja; „Mint a nád üres, és nincsen völgye“ Kresznerics szerént, széke, vagyis bele; és csakugyan néhutt, nevezetesen Heves megyében (Dobóczky szerént) völgy jelent növényi bélt v. széket is. Váj igétől lehet annyi is mint vájadék.
