VOGMUK
VOGMUK, a régi Halotti Beszédben igy olvasandó: vogymuk v. vagymuk, ma: vagyunk. A muk rag a mük, mink személynévmáshoz áll közelebb. Hasonló ragozásu a régi könyörgésben: „imágyomuk (= imádjamuk) azaz imádjunk ma (imádkozzunk) ez szegény ember lilkiért“, mely mondat világosan mutatja, hogy itt ,imád’ nem átható, hanem önható értelemben veendő.
