VŐFÉL
VŐFÉL, (vő-fél) ösz. fn. A vőlegénynek fele, azaz, barátja; köz népszokás szerént, nőtelen ifju, ki a házasságkötési szertartások s ünnepélyek körül saját nemű szolgálatokat tesz, u. m. a vendéket öszvehivja, a menyasszonyt esküvőre vezeti, a menyekzői lakoma alatt az ételeket és italokat föladja, a vendégeket hevenyészett tréfás ötletekkel; vagy betanult alkalomszerű versekkel mulattatja, tyúkverőjáráskor a karóhoz kötött tyúkot vagy kakast lenyakazza stb. stb. Mindezek részletesen eléadatnak a „Vőfél kötelességei“ ‘czimü ismeretes könyvecskében. Némely tájszokás szerént vőfély, vőfény, vőfél. „A vőfények józanak, Gyorsak és igazmondók«. Régies lakodalmi ének. (Thaly K. gyüjt. I. K. 409. 1.) Néhutt, különösen a palóczos kiejtésben kurtitva vőfé.
