VÁLL
VÁLL, fn. tt. váll-at, harm. szr. ~a. Az emberi test azon páros részei, melyek a hátnak felső táját képezik, s a nyaktőtől a kartövig terjednek. Jobb váll, bal váll. Magas, széles, keskeny, szűk, csapott váll. Vállra venni, vállon vinni valamit. Vállat vetni, neki támasztani valaminek. Vállat vetve v. vállvetve működni, közös, megfeszített, egymást segítő erővel. Félvállra vetni a ruhát a mentét am. öltetlenül, palástúl, panyókául venni. Félvállon venni valamit, könnyü módon, magát meg nem erötetve, keveset gondolva vele. Vállat vonitani valamire v. (Szabó Dávidnál vállal felelni azt jelenti: nem tudom, v. nem bánom, nem gondolok vele. Koldustáska vállán, aranygyürű ujján, nem illenek öszve. (Km.). Átv. a felöltőruhának azon része, mely a vállakat födi, továbbá különösebben a nőknél derekat öszveszoritó, s a vállakat kitüntető ruhaderék. „Karcsu derekadon a váll halhéj nélkül is szépen áll.“ (Csokonai: Csikóbőrös kulacshoz). Vas váll (Szabó Dávidnál) am. mellvas, fegyverderék. Szintén átv. jelenti valamely műnek váll gyanánt kiálló részét, szélét. Kályha, kemence válla. Fal válla. Korsó, kulacs válla, és nyaka. Képes kifejezéssel, jelent erőt, tehetséget, mely valamely nehéz terhes munka végrehajtására szükséges. Ily nagy munkát nem bir meg a válla. Vállát nagy teher nyomja. Innen magára vállalni valamit, am. annak végrehajtását minden terheivel együtt megigérni stb. A növénytanban a levél alsó részeinek a nyelétől vagy a gerincze tövétől jobb és bal felől eső része. (Basis. Gönczy Pál).
Minthogy a vállaknál a hát kétfelé válik, s a velök öszvekötött karok által szétágazik: innen úgy véljük, hogy gyöke válik, mi szerint váll = váló azaz, ketté váló. Igy lett a tol v. tal gyökből az erdélyies tolu v. talu, s a közönségesebb toll. (Talán ekkép elemezhetők az áll, és mell szók is; amaz jelenti a fejnek, illetőleg arcznak al részét, tehát az áll név eredetileg aló all; emez a deréknak elő része s lett belőle m előtéttel melő mell. Egyébiránta régieknél sokszor csak vál. Helyviszonytól kapták neveiket a fej, láb s bél is, t. i. a fej felső, a láb alsó, a bél belső része a testnek.)
Budenz J. szerént a finnben: olka, az észtben olg, a lappban: olke, a finnlappban: oalge am. váll. A mongolban műrű v. mürün, mely az íjnak két végét is jelenti (épaule; les bouts de l’ arc. Kowalewski). Ugyanitt dalu am. vállapoczka.
