VALAL
VALAL v. VALÁL (val-al) fn. tt. valal-t tb. ~ok, harm. szr: ~a. A régi nyelvben jelentett falut, népesített birtokot (possessio). Elemzésére nézve l. VAL, (2). „Mert valának sok valali.“ (erat enim habens multas possessiones. Münch. cod. Máté. XIX.). „Kinek ő férje hagyott vala sok kazdagságokat és szolgákat és valalokat. (Bécsi cod. Judith, VIII.). „Kiket kilemb-kilemb városokkal, valálokkal es kiülbelől való szépségökkel megerősöjtvén.“ (Carthauzi Névtelen. Toldy F. kiadása. 15. 1.). Egyezik vele a majorságot jelentő elavult fol, és a ma is szokásban levő falu szó. Most is fordulnak elé Erdélyben Volál helységek.
