VALAG
VALAG, (val-ag) fn. tt. ~at, harm. szr. ~a 1) A női szeméremtest hüvelye, vagyis ennek nyilása. „Mert minden férfiu, valag megnyitó (első szülött értetik) szentnek hívattatik úrnak.“ (Münch. cod. Lukács. II. Tárkányinál. „Minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék. 2) A seggpartok közti völgy. Mai korban csak aljas nyelvben használtatik. V. ö. VÁGÁNY. Elemzésére nézve l. VAL, (1).
