VAKTÁBAN
VAKTÁBAN, (vak-ta-ban) ih. Vakon, nem látva, vagy, mintha nem látna. Vaktában neki megy. Vaktában lőni, gondolomra lőni. Minthogy az ily képeztetésü határozók igékből szoktak származni, mint, jártában, keltében, mentében stb. azt vélhetnék, hogy hajdan létezett vak v. vakik ige; vagy pedig hogy merő önkényes hangváltozattal vakjában helyett jött szokásba, melyet túl a Dunán így is ejtenek vaktyában. Azonban hasonló képeztetésüek ezek is: széltében, sebtében, végtében, melyek azon nézetre jogositnak, hogy ezekben a ta v. te önálló képző s valaminek mintegy voltát, mivoltát jelenti s az utóbbi szók mellett eléjönnek: szeltére v. széltire és végtére is.
