VAKSÁG
VAKSÁG, (vak-ság) fn. tt. vakság-ot, harm. szr. ~a. Vak, világtalan állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki nem lát. Nagy csapás a vakság. Vaksága miatt koldusbotra jutott. „De ki a vakságtól nem fél, minek annak a szemfödél? (Csokonai.) Átv. az észnek, megfontolásnak, belátásnak hiánya. Lelki vakság, midőn valaki az üdvösségre vezető utat nem látja, vagy behunyja lelki szemeit előtte.
