VAKARÓ
VAKARÓ, (vak-ar-ó) mn. és fn. tt. vakarót. 1) Aki valamit vakar. 2) Általán éles fogu, vagy pengéjü eszköz vasból, melylyel valamit vakarni, illetőleg tisztogatni szoktak. 3) Különösen lóvakaró, melylyel a ló szőre közől a port, s más szennyet kitisztítják; teknővakaró, melylyel a teknő oldalához tapadt tésztát levakarják. Vakarókapa. Vakarókés, Dobd le barát a vakarót. (Km.). E közmondatban valószinüleg a testet gyötrő úgy nevezett cilicium értetik, s értelme: hagyd oda a barátéletet. 4) l. VAKARCS.
