VAKARCS
VAKARCS, (vak-ar-cs) fn. tt. vakarcs-ot, harm. szr. ~a. A sütőteknő oldalairól levakart, keletlen nehéz tészta, továbbá ezen tésztából sült czipó, vagy pompos; néhutt túl a Dunán vakaros v. vakarus, mint pirítos v. piritus, némely tájakon: vakaró v. vakaru. Hasonló képeztetésüek: habarcs, kaparcs, tekercs. Átv. tréfás ért. így nevezik az anyának utolsó gyermekét, kivált ha a többi testvéreinél hitványabb, nyuzgább; a madaraknál fészekfentő, melyet gyermekre is alkalmaznak.
