VAGY, (2)
VAGY, (2), elavult fn. A régieknél jelentett vagyont, birtokot, jószágot; ma toldalékkal: vagyon. Münch. cod. Luk. VIII. fejezet: „Kik szolgálnak vala ő neki ő nagyokból.“ (de facultatibus suis). Luk. XV. „És megosztá ő nekik a vagyot.“ (et divisit illis substantiam). Luk. XVI.: „Alkossatok tű magatoknak barátokat e hamisságnak vagyából“ (e mammona iniquitatis). Rokonságaira nézve is l. VAGYON.
