VÁGTATÓ
VÁGTATÓ, (vág-tat-ó) mn. és fn. tt. vágtató-t. 1) Aki vagy ami vágtat. 2) Eszköz fából két fa s egy nyelvvel, melyen a megáztatott, és kiszárított kendert először megtörik. Azután következik a tilón, melynek a köze nem oly tágas mint a vágtatóé, a tilólás; erre jön a kölüben törés; végra a gerebenezés v. hihölés v. léhelés. A ,vágtató’ mint kendertörő eszköz néhutt: rágtató.
