VÁGÓ, (1)
VÁGÓ, (1), (vág-ó) mn. és fn. tt. vágó-t. Rendesen a viszonynévvel öszvetett szót alkot. 1) Midőn elül áll jelent a) olyan valamit, a mi vágnivaló, vagy a mivel, vagy a min vágnak: Vágóbarom, vágókés, vágódeszka, vágófog, vágópad, vágószék, vágótőke; b) aki vág: vágólegény a mészárszékben. 2) Midőn hátul áll, a) jelent személyt, munkást, ki valamit vág: favágó, kővágó; b) eszközt, amivel vagy a min vágnak valamit: kendervágó (eszköz), favágó, húsvágó (tőke), érvágó (sebészeszköz.), nádvágó. Különösen önállóan azon hely, hol a mészárosok a barmot leütik, nyuzzák, s nagyban tagolják. Vágóra hajtani az ökröt, tehenet. Vágóra való barom.
