VADÁSZ, (2)
VADÁSZ, (2), (vad-ász) önh. m. vadász-tam, ~tál, ~ott par. ~sz. Bizonyos fegyvert, eszközt, cselt használva vadakat fürkészni, fogdosni, öldösni jár. Sokat vadász, keveset fog. (Km.). Erdőben, pusztákon, szőlőkben, tavakon vadászni. Nyúlakra, őzekre foglyokra, fürjekre vadászni. Képes kifejezéssel, fürkész, keres, megszerezni, megfogni vágy. Hireket vadászni. Embereket vadászni. Azon szók osztályába tartozik, melyek nevek és igék egy alakban, mint szintén ász, ész végzettel: halász, csikász, rákász, madarász, egerész; továbbá ász végzet nélkül: nyom, les, zár, nyit stb. Rokonságát l. VADÁSZ (1.) alatt.
