ÜTÜ
ÜTÜ, (üt-ü) fn. tt. ütü-t, tb. ~k. Kalapács, pőröly, sulyokféle eszköz, melylyel valamit ütnek, lapítanak stb. Képzőre nézve hasonló azon eszközöket jelentő szókhoz, melyek az iganeves ó ő helyett u v. ü képzőt vesznek föl, mint: válu, vésü, gyalu, gyüszü v. tüszü, szivatyú, pattantyú sarkantyú, förgettyü stb.
