ÜT
ÜT, áth. m. üt-ött (a palóczoknál az 1-ső és 2-ik személy: üttem, üttél,) parancs. üss. Általán mondjuk szilárd testekről, midőn sebesebb mozgásba jövén súlyaik erejével más testekre akármiféle irányban nyomólag, zuzólag hatnak. Különbözik tőle: taszít, mely valamely testet távolabbra mozdulni kényszerít; továbbá: lök, mely közvetlen szintén távolításra vonatkozik. De közel rokona csap, mennyiben az ütés által okozott csappanó hangot fejezi ki, honnan: legyet ütni v. csapni; valakit pofon ütni v. csapni; földhöz ütni v. csapni, egy jelentésüek. Néha vág is tétethetik helyette, pl. földhöz vágni. Ostorral meg- v. rávágni. Gyakorlatos értelemben megfelel neki ver, az az, több ütést tesz, pl. fejbe ver valakit, többször fejbe üt; zongorán kiveri a nótát, több ütéssel viszszaadja. Ikerítve: ütni-verni, ütiveri. Alkalmazásban többféle (tulajdon és átv.) értelemben fordul elé. 1) Öklének, tenyerének, vagy megmarkolt bizonyos eszköznek sebes mozgásu sulyával illet valamely testet. Fejbe, mellbe, hátba, oldalba ütni valakit. Nyakon ütni, agyon ütni, halálosan megütni. Körmére ütöttek. Tenyerével pofon ütött. Bottal, fejszefokkal ütni, megütni valakit. Kiütni, felütni, elütni a laptát. Beütni a hordó fenekét. Kezéből kiütötték a fegyvert. Szeget ütni a falba. Kiütötték a fogát, az egyik szemét. Beütötték a fejét, orrát, az oldalát. Leütöm a derekadat. Az alkudozók egymás tenyerébe ütnek (csapnak). Kezet ütni egymással. Félreütötte a kalapját. Aczéllal tüzet ütni, kiütni. Egy csapással, sujtással leütni az ökröt. Úgy leüti a sűdőt, csak a füle látszik. (Kanászdal). Egy csapással két legyet ütni (km.), egyszerre kétfélét végezni. A nyerget ütik, hogy a ló is érezze (km.), leányomnak szólok, hogy a menyem is értsen belőle. Bélyeget, pecsétet ütni valamire, rányomni, rásütni. Addig üsd a vasat, míg tüzes (km.), élj a jó alkalommal, s forditsd előnyödre. Ne a lábát üsd, hanem a fejét, hogy meg ne sántuljon. Belé ütötte a kést. A tromfot tromffal szokták ütni. (Km.). Elütni más kártyáját, nagyobbat, értékesebbet adva rája, elnyerni. Üssünk egyet! kártyázzunk. Kaptára, rámára ütni valamit. Olajt ütni, sajtólni. Dobot ütni v. verni; különbözik: dobra ütni; l. alább. A test némely részeire alkalmazva: öszveüti a bokáját, térdét. Fejét falba ütni. Leüti a fejét, lehajtja. Felüti a fejét, hirtelen fölemeli.
Néha a mondatban a cselekvés tárgya nincs megnevezve, s annak csak iránya, vagy hatáspontja említtetik. Üt, vág, mint az istennyila. Nem nézi, hová, csak üt. Erősen, sebesen, jobbra, balra üt. 2) Mondjuk élettelen, de mozgásba jött testekről. Üt az óra, a harang.
„Hejh te torony, falu tornya,
Hányat ütött most az óra?“
Hányat ütött most az óra?“
| (Székely népdal). |
Leütött, beütött a mennykő. Üsse meg a part. A botot ha megaranyozzák is, sulyost üt. (Km.). A forró must kiütötte a hordó fenekét. A rázuhant gerenda földre ütötte. Száz arany ütötte a markát, v. tenyerét, annyit kapott. A gabonát megütötte az öböly (hőböly), a ragya. 3) Bizonyos kórállapot, vagy halál neme érte hirtelen. Egyik oldalát a szél ütötte. Megütötte a guta. Guta üti aztat orrba, a ki vizet önt a borba. (Népd.). 4. Több átv. értelmű, képes, példázó mondatok alapját teszi, melyekben mindig a sulynyomatú ütés alapfogalma rejlik. Beütött neki a szerencse, hirtelen érte. Beütött az ellenség a várba, erőszakosan benyomult. Ráütött az ellenségre, megtámadta. Rajta ütni valakin, véletlen, erőszakosan megrohanni. „Rajtam üt a sok nyelv, s fülemet nem hagyja nyugonni.“ (Vörösmarty. Cserh.) Elütött őseitől, nem hasonló hozzájok, mintha mondanók, hogy őseinek eredeti képe nincs ráütve. Apjára, anyjára ütött, azoknak testi külalaki, vagy lelki tulajdonságai mintegy rá vannak ütve. Vala mit más kezéről, elütni, elvenni, elnyerni, elcsábitani, magáévá tenni. Kiütött a háboru, a forradalom, elkezdődik, kitör. Jól, roszul, helyesen ütött ki a dolog. Leütötték a szarvát, megalázták, kevélységét, gőgjét, hatalmát megtörték. Dobra ütni. A mit hall, legott dobra üti, kihíreszteli, elpletykázza. Jószágát dobra ütötték, nyilvánosan elárverezték. Megüti a mértéket, kellőleg magas v. nagy. Öszveütötték fejeiket, valamely titkos dologról súgtakbúgtak, tanakodtak. Tökkel ütötték a fejét, ostoba tökfejű. Ez a dolog nagy szeget ütött a fejembe, nagy aggodalomra, kétségre adott okot, ovatossá, figyelmetessé tett. Bottal ütheted a nyomát, eltünt, elszökött, elveszett, hiába keresed. Felütötte az orrát, megboszonkodott, neheztel. Beleüti mindenbe az orrát, minden lében kanál, mindenbe avatkozik; fürkész, kutat. Nem oda üt, a hová néz, bandsa, vagy, más czélja van, mint a melyet szinlel, mutat. Néha am. valamit csinál, készit, szerez. Nagy konyhát, lakomát, vendégséget ütni. Zajt, lármát, tréfát ütni. Nagy szelet, nagy pompát üt. Tréfára ütni a jó intést. (Szabó D.). Ütöttkopott, nagyon el van nyűve; l. a maga helyén. Sátort, tábort ütni stb. Néha a régieknél pl. Pesti Gábornál: it, honnan iteget am. üteget.
Legegyszerűbb igéink egyike; s rokonok vele a sínai t’ă (verberare), tiáo (concutere), mandsu tanta-me (üt-ni, schlagen); a szanszkrit uţ v. uţh ferire, percutere, továbbá szintén a szanszkrit tup (pulsare, ferire) és tud (tundere, ferire); amattól Bopp F. szerént a görög τυπτω, emettől s latin tundo ered; Budenz J. rokonitása a finn iske- (vi ferire), Vámbéryé a csagataj küt-mek, honnan kütek v. küteg am. ütleg.
