ÜSTÖKÖS
ÜSTÖKÖS, (üstök-ös), mn. és fn. mint mn. tárgyesete üstökös ~t, v. ~et, tb. ~ek; mint fn. tárgyesete: üstökös-t, tb. ~ök. A kinek üstöke van, különösen a ki csomóba font üstököt visel. Üstökös apáink, őseink. (Szabó D.). Átv. ért. üstökös csillagok, vagy egyszerüen mint főnevek: üstökösök, azon csapongva bolygó égi testek, melyek napunk körül forognak ugyan, hanem forgásaikban nem követnek, mint más bolygók, rendes pályákat, hanem némelyek olyhosszas pályákon mozognak, hogy azoknak megfutására több század, vagy ezred évekre is van szükségök. (Cometa, görögül: ξομητης, ξομη szótól, mely hajat jelent.)
