ÜRMÖS, (1)
ÜRMÖS, (1) (ür-öm-ös) mn. tt. ürmös-t v. et, tb. ~ek. 1) A hol üröm terem, ürömmel benőtt. Ürmös kertágy. 2) Ürömmel készített, fűszerezett. Ürmös borok, ürmös gyógyital. Midőn ürömmel készitett bort, mustot jelent, egyszerű főnévűl is használtatik, s ekkor tárgyesete: ~t többese: ~ök, Ráczürmös, vörös borból ráczok módjára készített, fűszeres ürmös.
