ÜRGE
ÜRGE, (ür-ög-e, azaz ür-ög-ő) fn. tt. ürgé-t. A cziczkányok seregébe tartozó, nálunk közismeretű négylábu, szürke szőrű, élénk, fürge mozgásu állat, mely emeltebb száraz helyeken, dombokon, buczkákon ásott likakban lakik. Két lika van, mint a jó ürgének. (Km.). Ürgét önteni, kiönteni. Olyan lett, mint a kiöntött ürge, igen megázott, csuromvíz lett. Ürgebőrből csinált erszény. Csak magoknak vannak, mint az özvegy ürgék. (Pázmán. Kal. 515. 1.). Hánykódik mint ürge a pórázon. (Km.). Minthogy a mezőkön üregeket, likakat ás, és azokban lakik: innen némelyek az űr gyöktől származtatják, a latin ,cuniculus’ szerint, mely mind üreget, mind ürgét jelent. De valószinűbb, hogy azon ga ge és ka ke képzőjű szók osztályába tartozik, melyek gyakorlatos igékből származnak, mint: pörög, pörge, sürög sürge, csörög csörge, czineg czinege, bugyog bugyoga, továbbá, nyafoga v-nyafiga, taliga, varrga, csacska, locska, fecske stb. stb. E hasonlat szerint az ürge törzse ürög, (forog) s am. ürögő, ürgő, azaz, frisen mozgó, forgó. Ily jelentésü ama mondat is: „Olyan fürge, mint az ürge.“ Valamint több állat a hangjától, úgy némelyek mozgási módjaiktól kapták neveiket. pl, futrinka, szalonka, ugrifüles, lepke (lebegő, lebege), csúszómászó, lajhár, szökcső, iramszarvas, buvár, billegény.
