ÜRES, (1)
ÜRES, (1), (ür-es) mn. tt. üres-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mondjuk oly térről helyről, határok közé szoritott öbölről, melyben semmi sincs, mely nincs elfoglalva, puszta, hiu, töltetlen, hézagos. Üres ház, szoba, mely nincs bútorozva, melyben nem lakik senki. Üres hordó, üres kancsó, üres erszény. Üres kamara, pajta, bolt. Közmondatok: A hol üres, ne keress. Jár kel, mint kalmár az üres boltban. Üres hordó jobban kong, az ostoba többet beszél, nagyobb zajt üt. Kinek üres az erszénye, üres a szekrénye. Késő a takarékosság, mikor üres a szekrény. Üres kamarának bolond a gazdasszonya. Szemérmes koldusnak üres a táskája. Üres a felső vár, nincs otthon a gazda, elment az esze. Teli van üressel. Csendes mint üres malom, melyben nincs mit őrleni. Üres kézzel jött, adomány v. ajándék v. pénz nélkül. Üres szóval tartani valakit, átv. ért. hiu igéretekkel. 2) Időre vonatkozva, ami bizonyos munkára nincs elfoglalva. Most van egy kevés üres időm. Naphosszanta, alig van egy üres órám. 3) Állomást, hivatalt illetőleg, melyet jelennen senki el nem foglal. A püspökség v. püspöki szék üres. Több hivatali állomás üressé lett Az üres hivatalokat betőlteni. 4) l. ÜRESSZÁM. Különböztetésül V. ö. ÜRÖS.
