ÜNŐ
ÜNŐ, fn. tt. ünő-t. Fiatal tehén, mely már üzekedésre alkalmas. Máskép általán: üsző. V. ö. ÜSZŐ. Régebben eléfordul üné is. „Egy ekreth (ökröt) és három ünéth“ (Szalay Á. 400 m. 1. 88-ik 1.) Egyeznek az űnő szóval a kalmuk üné (Kuh) épen mint imént, továbbá a mongol ünigen és ünije v. ünijen, talán más olvasással: ünje ünjen (vache, génisse, Kowalewszkinél, és Kuh, Schmidtnél), a mandsu unijen, ihan (Kuh. Megjegyzendő, hogy a mandsuban nincs ü betü). Továbbá Vámbéry szerint a csuvas inä (tehén), oszmanli inek (tehén).
