ÜLÜ
ÜLÜ, a székelyeknél különösen Gegő Nicephor és Incze József szerént, Csikszékben am. ölyv, kánya; némely kiejtés után: űllü. Szabó Elek szerint „azon récze nagyságu ragadozó madár, mely a tyúkokat s némely más szárnyas állatokat szokta pusztítani; innen tyukász ülü, galambász ülü, madarász ülű fajai is vannak; a tyúkász legnagyobb, a galambász kisebb, a madarász akkora mint egy rigó. Különböznek az ölyv-től, mely a mezőkön szokott járni s egerek után leselkedni és nagyobb a tyúkász ülünél is.“ Mindazáltal alig szenved kétséget, hogy valamint az ölyv szó úgy ülü is az öl igétől származik s am. ölő.
