ÜLŐ, (1)
ÜLŐ, (1) (ül-ő) mn. és fn. tt. ülő-t. 1) Aki, vagy ami ül. Asztalnál ülő tudós. Szőnyegen ülő török. Ülő tyúk, mely tojásokon ül. Guggon ülő bab, borsó. 2) Magasabb hely vagy állás, melyen a madarak, különösen a háziak alunni szoktak. Tyúkülő, kakasülő, mely tréfásan a szinházakban, szinkörökben stb. a legmagasabb karzat.
„Felült a tyúk az ülőre,
Hegyes turó lett belőle.“
Hegyes turó lett belőle.“
| (Régi népd.) |
