ÜLÉS, (1)
ÜLÉS, (1) (ül-és) fn. tt. ülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Azon helyzet, melyben testünk van, midőn ülünk, illetőleg egy helyben maradó, veszteglő, nyugovó állapot. E székben kényelmes ülés esik. Megunni a hosszas ülést. 2) Szék vagy ilynemü készület, melyen ülni szokás, vagy lehet. E hintóban négy ülés, ama társaskocsiban tiz ülés van. Ülést bérleni a szinházban. Zsupból, szalmából csinált ülés. 3) Bizonyos testület tagjainak öszvejövetele a végett, hogy valamely tárgyban közösen tanácskozzanak, értekezzenek, illetőleg valamit határozzanak. Tanácsülés, törvényszéki ülés, akadémiai ülés. Ülést hirdetni, abban elnökölni, azt bezárni, eloszlatni.
