ÜLDÖZ
ÜLDÖZ, (üld-öz) gyak. áth. m. üldöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Valakit folyton, vagy gyakran nyomban követ, hajt, kerget, űz, hogy megkerithesse s hatalmába ejthesse, vagy bizonyos határon túlmenni kényszerítse. Üldözni a tolvajokat, szökevényeket. Üldözni a megfutamodott ellenséget. 2) Különösen rosz indulatból, gyülöletből, boszuból valakinek minden alkalommal és módon ártani törekszik, s javát, szerencséjét akadályozni, sőt életét is veszélyeztetni akarja. A zsidók, a pogány római császárok üldözték a keresztényeket. A gonoszok üldözik a jókat. Addig üldözték, hogy kénytelen volt elvándorolni. Képzésre hasonlók hozzá: küldöz, kérdez, kendez, áldoz, toldoz, foldoz, hordoz.
