ÜLD
ÜLD, elavult áth., melyből üldöz, üldözés gyakorlatosak származtak. A régi Halotti beszédben eléfordúl ez igenév, mint közvetlen származék: ildet azaz üldet. „És szabadó ha (= szabadótsa) vőt ördöng ildetvitől.“ Maga az üld és üldöz között oly különbség van, mint a kérd és kérdez, kend és kendez, küld és küldöz között, vagyis az első rendűek egyszerű, a másik osztályuak gyakorlatos cselekvésre vonatkoznak. Miszerint üld am. a latin persequitur, üldöz pedig, continuo, frequenter persequitur. E bevett jelentésénél fogva gyökeleme ü (ü-ld), mint az űz (= ü-öz) igének is. Teljesen egyezik a mongol ülde-kü igével, mely am. a franczia chasser, poursuivre stb.
