ÜL
ÜL, önh. m. ül-t, 1) Altestét szilárd alapra leereszti, s testét nyugtatja, különböztetésül az áll, fekszik, hasal, guggol, térdel szintén a test helyzetére vonatkozó igéktől. Gyermeknyelven: csücsül. Földön, gyepen, széken, pamlagon, padon, zsámolyon ülni. Lovon, kocsin, hajón ülni. Lóra, kocsira ülni, felülni. Asztal, kályha, ablak, ajtó, fal mellé ülni. Valakinek jobbja, vagy balja felül ülni. Elül, hátul, fent, alant, magasan ülni. Törökösen, keresztbe tett lábakkal ülni. Görbén, egyenesen, feszesen ülni. Beülni valahová. Elülni, Estve a tyúkok el szoktak űlni. Elültek a verebek, késő estve van. Ebédhez ülni, hozzá ülni az asztalhoz. Kiülni az utczára. Öszveülni. Öszveültek a jó sültek. (Km.) Fölülni, leülni, odaülni, ráülni valamire. A kocsiban háttal ülni. Ülnek némely négylábu állatok is, pl. kutyák, macskák, evetek, midőn hátulsó felökre ereszkednek s első lábaikat föltartják. A szárnyas állatok tulajdonkép hasra ereszkedve, s gugorodva ülnek, midőn alusznak, vagy tojásaikat költik. Elültek a madarak, aludni mentek. Tojáson ül a kotlós, a nőstény veréb stb. 2) Használjuk többféle alkalmazott értelemben, midőn t. i. valaki bizonyos czélból van ily helyzetben. Festésznek ülni, magát lefestetni. Gyóntatószékben ülni, gyóntatni. Törvényt ülni, itélni. Vásárban ülni, holmit árulni. Mindig otthonn ülni, maradni, tartózkodni. Tanácsban, gyülésben, törvényszékben ülni, elölülni. „Ő az itélő székben ülette.“ (Sedente illo pro tribunali. Müncheni cod. Máté. XXVII.) 3) Átv. ért. Kiül a szeme, kidudorodik. Beül az örökségbe, a házba, elfoglalja azt. Elülhetsz vele, elmaradhatsz vele, abban hagyhatod. 4) Tárgyesetes viszonynévvel. Megüli a lovat. Körülülték (az asztalt) semmi sincs, kitálaltak, senki sincs. (Km.) Ünnepet ül, miről l. ÜLL. 5) Képes kifejezéssel, valamely élettelen, de mozgékony tárgy bizonyos helyen vesztegel. Köd ül a hegyen. A hajó ül, zátonyba v. zátonyra akadt. A hajó leült a viz fenekére, elsülyedt, alámerült. Viszonyban látszik lenni a le szócskával.
Zenker szótárában és Vámbérynél az Abuskában keleti török v. csagataj nyelven: oltur-mak = ül-ni (sich setzen, sitzen; wohnen, verweilen, bleiben. A tur-mak ige magában azt teszi: stehen, bleiben, leben). A Müncheni codexben, és Katalin Verseslegendájában olvassuk: ültepik, tehát az l után már a t, is eléjön. l. ÜLTEPIK. Néha, különösen a régieknél pl. a Nádor-, Górycodexben: il. A Bécsi codexben gyakran: ell, pl. lóra elleni (equum conscendere. 145. levél); lóra ellő (ascendens equum. 109, 144, 145, 146. levelek); szekerre ellő (ascensor quadrigae. 144. 1.) stb.
