ÜDVÖZ
ÜDVÖZ, (üd-v-öz) mn. tt. üdvöz-t, v. ~et. tb. ~ek. Ezen szó csak a köszöntő szólitásokban divatozik: üdvöz légy (salve, ave), üdvözek legyetek! Értelme: üdvös, üdvben részes, áldott, szerencsés. Ily áldásokat, és szerencsemondatokat foglal magában az ismeretes angyali üdvözlet. Azon kevés melléknevek egyike, melyek a rendes as, os, es, ös helyett az ez képzővel alakulnak, mint száraz, igaz, nehez; ide tartoznak a hasonló kopasz, csupasz, dobasz, horpasz is. Valamint: az igaz és nehez törzsekből lett igazol, nehezel, igazúl, nehezűl, igazít, nehezít, úgy az üdvöz-ből üdvözöl, üdvözűl, üdvözít. „Üdvöz légy Mária, vagy malaszttal teljes. Úr vagyon teveled.“ (Münch. cod. Lukács. I.) „Üdvöz légy, áldott légy, boldogságos szüz Mária.“ (Egyházi ének).
