ÚTTÖRÉS
ÚTTÖRÉS, (út-törés) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. ujdon új útvonal csinálása, midőn a gyalog, lóháton, vagy szekéren menők bizonyos térhuzamon haladva utat képező nyomokat, csapásokat hagynak magok után. 2) Átv. kezdő merénylet; midőn valaki bizonyos anyagi vagy erkölcsi akadályokon általhat, tovább nyomul, s az őt követőknek mintegy tért nyit. l. ÚT.
