ÚTFÉL
ÚTFÉL, (út-fél) ösz. fn. Az útnak melléke, menete, oldala, vagyis mennyiben az útat két szélvonal zárja be, annak egyik oldalsora. Útfélen járni. Útfélre ültetett fák. Úton, útfélen találkozni valakivel. Úton útfélen gyalázni valakit; am. mindenütt, vagy sok helyen, minden alkalommal. Aki útfélen épit, sok mestere van annak. (Km.) „Összevissza jártam útat, útfelet.“ (A falusi kis leány Pesten).
