ÚTCZA
ÚTCZA, UTCZA, (út-cza) kicsiny. fn. tt. útczát. 1) Szoros ért. térhuzam a városokban, s más helységekben, melyet két oldalt épületek zárnak be. Széles, keskeny, hosszú, rövid, egyenes, görbe, rendetlen útcza. kövezett, tiszta, sáros, szemetes útcza. Kútyaszoritó útcza, mely igen keskeny. Térj meg utcza, melynek egyik vége el van zárva. Nadrág útcza, melynek oldalán benyuló fiókútcza van. Kisútcza, nagyútcza. Czigányútcza tréfásan am. lélekző cső. Czigányutczába ment a bor. Útczán ácsorogni, járni, futkosni, sétálni. Új útczát nyitni. Utczákat szabályozni, rendezni. 2) Szélesb ért. útul szolgáló térhuzam a kertek, vagy a vásári, tábori sátorok között, továbbá hasonló nyilások az erdőkben. 3) Átv. az egymással szemközt sorba állitott emberek, különösen katonák között levő térhuzam. Különböztetésül V. ö. TÉR v. PIACZ.
Világos, hogy e szónak gyöke a járáskelésre szolgáló út, melyből kicsinyitő cza képzővel lett ut-cza, mintegy kisebb út, honnan a hosszabb és szélesebb útczák neve csakugyan út, mint Pesten a váczi, kerepesi, üllői útak. Hasonlónak látszik hozzá a cseh-tót ulica, és az udvart jelentő szerb ulica, mely az aula szónak módositása. E találkozást a véletlenség müvének tartjuk. Különben is csak a képzők azonosak, nem a gyökök.
