ÚTAZ
ÚTAZ v. UTAZ, (ut-az) önh. m. utaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z, v. ~zál. Rendes lakhelyének területét elhagyva idegen vidéken, tartományban, országban stb. jár kel. Néha ik-esen is használják útazik; l. ezt. Külföldre, messze utazni. Tapasztalás, mulatság végett, utazni. Sok országot beutazni. Szárazon, tengeren, sivatagokon utazni. Gyalog, lóháton, kocsin, hajón utazni. Elutazni, visszautazni. Akkor jó utazni, mikor mind elül, mind hátul elegen vannak. (Km.).
