ÚSZ
ÚSZ, önh. m. úsz-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Úsz az ember, hason, hanyatt, féloldalt, vizet tiporva. Úsz a hal, a lúd, a récze. Átúszni a Dunán v. Dunát. Kiúszni a partra. Viz mentében víz ellen úsz. A béka úsz is, mász is. A kigyó a vizben úsz, a földön csúsz. V. ö. ÚSZIK.
E szóban a távozás, tovahaladás alapfogalma rejlik a legközelebbi rokona azon isz gyök, melyből iszam, iszamodik, iszánkol származtak, továbbá os-on, v. us-on gyöke is. Idegen nyelvekben egészen egyezik vele a mandsu uszu-me (abwärtz fliesen), Vámbéry szerént a jakut uszun (usz-abun?) csagataj üz-mek, oszmanli jüz-mek. Budenz hasonlitásaiban sz helyett többnyire j van pl. észt uju-, votják, vognl uj stb.
