UNDOR
UNDOR, (un-d-or) fn. tt. undor-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Gyomorkeverő, vagy erkölcsi érzelmet visszaborzasztó érzés, melyet valamely ocsmány, puruttya, undok, förtelmes tünemény és behatás okoz, mitől borsódzik a hátunk, és megcsömörlünk. Ez az étel undort gerjeszt bennem. Ily szemtelen látványtól undorral kell elfordulnunk. Vámbéri szerént csagataj nyelven undor am. csúnya, utálatos. V. ö. UND, (1).
Az unásnak főfokát fejezi ki, mennyiben ami undort okoz, azt legjobban megunjuk, s testtel lélekkel iparkodunk menekülni tőle. Képeztésre hasonlók hozzá fondor, bondor, gondor; de melléknevül csak undoros használható, undok helyett, pl. undoros látvány, undoros beszéd. Alakilag hasonlók hozzá e vékonyhanguak is: szender, sündör, göndör.
