UN
UN, v. ÚN, önh. m. un-t. Származékaiban általános szokás szerint az u röviden hangzik: untalan, unatkozik stb.; ezért adtuk elé a rövid U-nál. 1) Tárgyesetes viszonynévvel, bizonyos testi vagy lelki foglalatosságtól ereje és kedélye némi nyomasztó, fárasztó, kedvetlen visszavonulást érez, s menekülni iparkodik tőle. Unja a munkát, a tanulást, az olvasást. Megunta életét. Hamar kezdi, hamar unja. (Km.). Testem, lelkem megunta a várakozást. Eluntam a sok perpatvart. Nagyon eluntam a falusi életet.
»Megunta az én lovam a nyargalást“
| (Népd.) |
2) Különösen valamely dologban élvezetet, gyönyört, időtöltést találni szün, s kedélye visszavonul tőle. Unni, megunni az izetllen tréfát, a rosz színi előadást, a száraz értekezést. Változattal: beleunni valamibe, v. ráunni valamire. 3) Visszaható névmással, unja elunja v. megunja magát, am. semmi oly foglalatosságot nem talál, vagy nem gyakorol, mely némi szórakozást, élvezetet, kedvtöltést szerezne neki, s ennélfogva hosszalja, s tétlenül tölti az időt. Kinek semmi dolga sincs, rendesen unni szokta magát. Idegen társaságban unom magamat.
„Ha megunom magam a pusztába,
Befordulok a szomszéd csárdába.
Befordulok a szomszéd csárdába.
| (Népd.). |
„El nem únom magamat, a mikor vele vagyok.“ Mikes Kelemen (XLI. levél).
Származékai: unalom, unalmas, unodalom, unodalmas, unakodik, unatkozik, untalan, továbbá az elavult und, mint ken kend, fon fond, tol told, mos mosd, kér kérd, honnan undok undokol, régiesen ondokol, undor, undorodik, mint fondor fondorkodik. – E származékok értelméből kitünik, hogy az un gyökben a kedélyből kitörő visszahatás, elutasitás, eltávolítás alapfogalma rejlik, s ennél fogva rokon hozzá útál, mely az unásnak nagyobb fokát fejezi ki, s az undor, undorodik, undorít szók legközelebbi rokona. Távolabb esnek tőle a szélesebb értelmü ó, ovakodik, és a távolitásra vonatkozó unszol v. onszol. Végelemzésben gyökhangzója u v. o az eltaszító indulatnak természeti hangja. Egyébiránt egyezik vele a héber ún (
lassus, defatigatus fuit). Mongolul: uid-khu am. unat-koz-ni, (se chagriner, s’ attrister, être triste, Howalewskinél; sich langweilen. Schmidt, Jülg). A franczia ennui, ennuyer is találkozik vele, melyeket Regnier a görög εννοια (Gedanke), és ανια (Kränkung, Kummer) szókkal viszonyít.
lassus, defatigatus fuit). Mongolul: uid-khu am. unat-koz-ni, (se chagriner, s’ attrister, être triste, Howalewskinél; sich langweilen. Schmidt, Jülg). A franczia ennui, ennuyer is találkozik vele, melyeket Regnier a görög εννοια (Gedanke), és ανια (Kränkung, Kummer) szókkal viszonyít.
Egyszerü alakjokra nézve hasonlók hozzá ezen egytagu, s n vagy lágyítot ny végzetü igék: fon, von, bán, szán, csen, fen, ken, csün, szün, tün, hány, huny, szuny, suny.
