TŰZKŐ
TŰZKŐ, (tűz-kő) ösz. fn. Általán, többféle kő, mely a kemény, edzett, aczélos vasnak ütésére, vagy egymáshoz ütve tüzet ad, szikrákat vet. Különösen azon szaruhoz vagy üveghez hasonlóra csiszolható tűzkőfaj vagy kova, melyet tűzkiütésre használni szoktak. Aczéla jó, de tűzköve rosz. (Km. Szójáték is a czél a jó stb.). Átv. kemény, tüzes természetü. Tűzkő gyerek, tűzkő legény.
