TÜNEMÉNY
TÜNEMÉNY, (tün-e-mény) fn. tt. tünemény-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. 1) Széles ért. minden, mit érzékeink által észlelünk, amit látunk, hallunk stb. minek eszmeképe elménkbe tünik. Mindennapi, ritka, rendkivüli, szép, fölséges tünemény. Földi, égi tünemény. Bölcsészeti nyelven, a tapasztalati ismeret tárgya (phaenomenon); különböztetésül azon ismeretektől, melyekhez elmélet által jutunk (numenon). 2) A képzelő tehetség által eléidézett látszat, mely a valóságnak, érzéki tárgynak csak képét, alakját mutatja. Valóság-e az amit látok, vagy csak tünemény? „Földiekkel játszó égi tünemény.“
(Csokonai).
