TEGE
TEGE, időhatárzó. A régieknél am. közel múlt idő, minap; különösebben a jelen napot közvetlenül megelőzött nap, ma szokottabban: tegnap, a köznépnél gyakran tennap, a székelyeknél ma is tege. (Táj szótár). Ugyan csak a régieknél s tájnyelven máskép: tegett (Báthorinál), tegét (Baranyában), tegeten (a Bécsi codexben), tegetlen (Molnár Albertnél), tegent, tegitlen. Lássunk nehány példát. „Debreczenben es (is) jól vannak és élnek minden rokonink, mert Sós Ferencz itt vala nálam e thege (= e mult időben); ű thűle mind megkérdezthem.“ Levél 1545-ből. (Szalay Ág. 400. m. l. 28. l.). „Mondának neki az tanitványok: Mester, lám tudod hogy téged im tegitlen és (is) meg akarnak vala kevezni (kövezni) ott az zsidók.“ Régi m. Passio. (Toldy F. kiadása. 172. l.). „Tegeten (nuper) ked(ég) megfordólának ö urokhoz istenekhez.“ Bécsi cod. Judith. V.).
Valószinűnek látszik, hogy ezen szóban alapfogalom a távolságot, s itt különösen időtávolságot jelentő te, mélyhangon: ta. Egészen egyezik a teg gyökkel a peres dig (
dies hesternus; heri. Vullers.), másképen: dí (
, honnan di rúz tegnapi nap). A magyarban is eléfordul: tignap; l. ezt. (Vámbéry szerént csagataji nyelven: tön am. tegnap; töne kün tegnapi nap, oszmanli nyelven: düñ am. tegnap. Ugyan ő megjegyzi, hogy tön v. tün csagataji nyelven éjt jelent, melyhez a föntebbi tön (= heri) úgy viszonyúl, mint a szláv vecser (= est) a vcsera- (= tegnap-)hoz.
dies hesternus; heri. Vullers.), másképen: dí (, honnan di rúz tegnapi nap). A magyarban is eléfordul: tignap; l. ezt. (Vámbéry szerént csagataji nyelven: tön am. tegnap; töne kün tegnapi nap, oszmanli nyelven: düñ am. tegnap. Ugyan ő megjegyzi, hogy tön v. tün csagataji nyelven éjt jelent, melyhez a föntebbi tön (= heri) úgy viszonyúl, mint a szláv vecser (= est) a vcsera- (= tegnap-)hoz.
